Minőségi takarítás – avagy miért probléma a takarítóképzés hiánya?

A minőségi takarítás elvégzéséhez képzett takarítókra van szükség.

Bár a téma sokkal fajsúlyosabb, mint elsőre gondolnánk, járjuk körbe úgy, hogy egy kicsit könnyedebb, közérthető legyen a hangvétele.

„A takarításhoz mindenki ért.”

Induljunk ki abból, hogy vannak olyan tevékenységek, szolgáltatások melyekhez az általános sztereotípiák szerint bárki ért. Ilyennek tekinthető sokak által a takarítás is. Mert takarítani mindenki szokott, azaz valamilyen szinten tud.

Pedig az otthoni takarítás és például egy irodai takarítás között jelentős különbség van. Vizsgáljuk meg, hogy melyek ezek.

Minőségi takarítás

Kezdjük a legfontosabbal, a minőséggel. Aki otthon takarít, önmagának csinálja, igyekszik a legjobbat, a legtökéletesebbet kihozni a házimunkájából, tetszőleges idő alatt. Aki irodát takarít, annak a feladata a prémium minőségű és szakszerű takarítás annak érdekében, hogy a megrendelő tökéletesen elégedett legyen. Viszont van egy (több) korlátozó tényező is a számára. Az idő. Érthető okoknál fogva a megrendelő nem korlátlan mennyiségű időt akar kifizetni, hanem a minőségi takarítás elvégzésére optimálisan elegendő munkaórát. Így tehát neki az előírt idő alatt kell a legjobbat teljesítenie.

Felelősségvállalás

Következik a felelősség. Aki otthon takarít saját felelőssége, hogy milyen eszközökkel, milyen vegyszereket használ, illetve azokat hogyan használja. A szolgáltatási takarítás során a szolgáltató munkavállalója, a takarító, a megrendelő és a munkáltató felé is felelősséggel tartozik. Triviális (bal)esetek, mint például egy váza eltörése előfordulhat, ez ugyanolyan fajsúllyal esik latba, mint amikor otthon ver le valaki egy vázát.

Ennél súlyosabb probléma többek között egy rossz vegyszer használatból származó el nem távolítható felületi károsodás: egy megmart csaptelep, avagy a drága és elegáns eloxált acél liftajtón a csúnyán megfolyt vegyszer, mely ráadásul végig marta a felületet.

Komoly egészségügyi problémát jelent(het) a takarításhoz használt törlőkendők, szivacsok színkódjának figyelmen kívül hagyása. Aki otthon takarít akár egy-két szivaccsal, törlőkendővel is kitakaríthat, ez a saját felelőssége. A takarító ezt nem teheti meg, az adott helyiségnek megfelelő színkódú eszközt kell használnia, nem teheti meg, hogy ugyanazon törlőt használja a konyhai mosogatónál és az irodai asztalnál.

És ez a pár felsorolt példa igazából csak a felszín. És a jelenidő. De az innováció, a jövőidő itt kopogtat az ajtón és előbb-utóbb be is kell engedni: robotporszívók, e-takarítókocsik és számtalan újdonság.

Mondjuk ki: a minőségi takarítás, szolgáltatási szinten szakmává vált.

Minőségi takarítás = szakma

A szakmák jellemzője, hogy tanulni kell, rövidebb-hosszabb ideig, és szükséges a szaktudást megszerezni, ahhoz hogy professzionális takarítókat tudjanak a szolgáltatók alkalmazni (tudjuk van az úgynevezett „betanított munkás”, akit a főnöke gyorsan kitanít a munkájának alapvető ismereteire).

Vajon mit lehet, lehetett tanulni egy ilyen „iskolában”? Csak pár fontos dolgot felsorolva: vegyszerismeretet, azok felhasználási módját (mit, mikor hová, milyen hígításban stb.), eszközök ismeretét, használatukat, gépismeret (porszívók, automaták stb.), felismerni a burkolatokat és szennyeződéseket, ismerni azok fizikai és kémiai tulajdonságait, fertőtlenítés, munkavédelem és még számos fontos ismeret.

Takarítóképzés Magyarországon

Magyarországon a takarítással kapcsolatos OKJ-s képzést évekkel ezelőtt megszüntették. A vezérlő alapelv az volt, hogy Európában a takarító nem külön szakképzettség, valójában csak egy munkakör, amelyre az embert maga a cég vagy a vállalat tanítja be, így nem kell hozzá „papír”.

Ez egyben azt jelenti, hogy a szakmai tudás, ismeretanyag átadásának „felelőssége” a munkáltatókra testálódott. A munkáltató pedig csak a leglényegesebb ismeretekre tér ki egy-egy gyorstalpalón, amit a takarító vagy meg tud jegyezni, vagy nem. Számonkérés pedig csak akkor van, amikor gond van.

Ez a hozzáállás pedig ott érthető meg a munkáltató részéről, ha ismerjük azt a tényt is, hogy a takarítói szakma talán az egyik leggyorsabban fluktuálódó terület. Azaz, mire egy takarítót alaposan felkészítenének a takarító cégek egy új terület szakszerű, minőségi takarítására, ő már másik munkahelyen van, maga mögött hagyva egy csomó munkaórát, mely során a vezetői oktatták -és ami kidobott munkaidő és pénz lett.

Érdekes viszont az, hogy a piac erről a problémáról nem mindig vesz tudomást. Számtalan pályázat, tender jelenik meg úgy, hogy vagy KO feltétel, vagy a pontszámításnál „jól jövedelmező” az OKJ-s végzettség megléte. Erre a takarítócégek feltehetően azonos módon reagálnak: ha van egy megbízható OKJ-s takarítójuk „vattába csomagolják”.

Szakmai berkeken belül már elindult egy alulról építkező szerveződés, hogy ismét legyen valamilyen oktatás szervezett formában, de ennek „beérése” várhatóan még hosszú idő lesz.

Az alapkérdésre „Miért probléma a takarítóképzés hiánya?” a válasz, összegezve az eddigieket, pedig az, hogy van egy komoly kontraszt/hézag a megrendelők jogosan egyre magasabb elvárásai, és a minőségi takarítással foglalkozó vállalkozások humán erőforrásának minőségi produktivitása között, ami sokszor komoly, de elkerülhető, feszültséget generál e két piaci szereplő között.